Page images
PDF
EPUB

Eoo extremas habitant sub limite terras.
Scilicet hic (si vera fides) sese obvia contra
Porrigit exiguo disjuncta America ponto.

Hæ tibi, Alexiada, laudes, hæc omnia solus
Eruere obscura potuisti condita nocte,
Solus et ad summum potuisti educere culmen.
At neque ego meritis sperem tibi munera laudis
Digna dare; hæc humili tantum lusisse Camoena
Et juvat, et sacræ accendit spes æmula famæ.
Illa tibi, quales decet, instaurabit honores,
Illa tui jam nunc solii columenque decusque,
Illa pari gressu jam nunc et viribus æquis
Virtutes Catharina tuas laudesque secuta.

1777.

ABBOT,

EX EDE CHRISTI.

IN PHOTII LEXICON NOTÆ.

INDEX glossarum, quas Porson aliique aut male corrigunt aut
penitus negligunt emendare.

Αδιάφθορον· ἄμωμον· λέγεται δὲ ἀδιάφθορον καὶ τὸ μήπω μετ ̓ ἀνδρὸς
παιδασκάριον γεγονὸς, ὡς Μένανδρος ΚΑΙ Μην ἀδιάφθορον. Lege
ΚΓΙΝη». Fuit versus Παιδισκάριον, κλίνην ἀδιάφθορον, [δέχου].
Certe exstat Παιδισκάριον in Menandr. Πλοκίῳ. Fr. 1.

̓Ετιθήνευσεν· οὐκ ἐτρόφησεν. Dele οὐκ.

Ετος· μάτην. Insere οὐκ.

Εψητοί· πληθυντικῶς τὰ ἰχθύδια, ὡς ἀφυΐαι καὶ μεμβράδες. Εὔ
πολις Αἰξίν. Καὶ τῆς λοιπάδος ἔνεισι δ ̓ ἑψητοί τινες R. F. λοπάδος.
Malim et A. ἔνεισ ̓, ἴδ ̓, ἑψητοί. Β. τίνες ; Ita enim τίνες scribitur in
Alcæi Comic. apud Athen. 1. p. 110. et Polluc. vii. 23.
Διπύρους τε θερμούς. Β. οἱ δίπυροι δ ̓ εἰσὶν τίνες; necnon in
Alexid. apud Athen. vii. p. 301. καὶ γὰρ ἕψητοὶΒ. τίνες ;
Α. Παρῆσαν ἡμῖν Δαιδάλου. Β. πῶς; Α. τὰ καλὰ γὰρ "Απαντα
Δαιδάλου καλοῦσιν ἔργα [νῦν].

Ζητεῖν ἐπὶ τοῦ βούλεσθαι τιθέασιν Αττικοί· μὴ δὲ σὺ ζήτει τι πύ-
θεσθαι. Bene vidit R. P. hic latere versiculi partem. At non
vidit ibi latere Aristophanis supplementum in loco maxime cor-
rupto, quem alibi corrigam.

[ocr errors]

*Η δ ̓ ὃς—καὶ ἦν δὲ ἐγώ, ἀντὶ τοῦ ἔφην δὲ ἐγώ· παρ' ὃ δὴ καὶ Ερ-
μιπτος ἐν ̓Αθηνᾶς Γοναῖς, ἐσὶν, ἀντὶ τοῦ φησὶν, ὁ Ζεὺς διδωνω πολλὰς

φησὶ τοὔνομα. R. P. vult Ο Ζεὺς, δίδωμι Παλλάς, ησὶ, τοὔνομα. Atqui istud ì non ex ore Jovis, quem decuit linguam Atticam probe callere, verum ex ore nescio cujus barbari venit. Exstat quidem in Ran. 37. παιδίον παῖ ἐμὲ παῖ. At manifesto scripsit Comicus παιδίον, παῖ. Ἦν τί, παῖ; Etenim Xanthiam, Bacchi ad jussum, fores pulsantem Hercules illico sciscitatur, quid negotii sit. Meum ἦν τι plane tuetur illud τουτί τί ἦν in v. 39. Malim igitur in Comici fragmenta — ὁ Ζαυάνας· Σιδῶνι πουλὺς λαὸς ἠσὶ τοὔνομα. Huc enim referri debet gl. Hesych. Ζαυάνας θεός τις ἐν Σιδώνι. Fuit Ζαυάνας, opinor, pro Ζεὺς ἄναξ. Hujusmodi Barbarismos Comici amabant. Vid. Ach. Av. et Thesm, de quibus omnibus olim alii statuebant, quod et Brunckius ad Ach. 100. quo judice 'non multum refert quonam modo barbaræ illæ voces scribantur, modo constent numeri.' At sententiam ejus jure deridet Hotibius, qui tamen locum ipse non emendavit. Certe in Thesm. barbarica sunt intellectu facilia, neque minus facilia sunt in Ach. et Av. Sed de his alias. Hic vero meum πουλὺς aliquatenus tuetur lectio Suida διδόναι

πολύ.

Ηρακλείαν λίθον· τινὲς τὴν Μαγνῆτιν ἀπέδοσαν, διὰ τὴν ̔Ηρακλείαν τῆς Μαγνησίας· ἔνιοι δὲ ὅτι ἡ μὲν ἐπισπωμένη τὸν σίδηρον 'Ηρακλεώτις, ἡ δὲ Μαγνῆτις ὁμοία ἐστὶν ἀργύρῳ· ὡς Εὐριπίδης ἐν Οἰνεῖ τὰς βροτῶν γνώμας σκοπῶν ὥστε Μαγνήτις λίθος τὴν δόξαν ἕλκει καὶ μεθίστησιν πάλιν· οὐ λέγει νῦν ὑπὸ τῆς Μαγνητίδος λίθου τὸν σίδηρον, ἀλλὰ τὴν τῶν θεωμένων δόκησιν ἕλκεσθαι πλανωμένην ὡς ἐπ' ἀργύρῳ.

Ita Suid. emendatius quam Phot. Ms. Ubi Salmasius propter illud θεωμένων legebat σκοπούντων. Atqui verba ultima pertinent ad scriptorem, cujus erat gl. 'Ηρακλείαν λίθον. Comicus etenim, ut opinor, scripsit—[ου λέγουσι]

τὴν τῶν θεατῶν δόξαν ὡς σίδηρον Ηράκλειαν

ἕλκειν λίθον πλανωμένην, ὑπόξυλον ποιητήν.

Huc enim respicere videtur Schol. Ms. in Hermogen. apud Bastium in Gregor. de Corinth. p. 241. qui cum eo probe contulit. Phrynich. Arab. in Lex. Bekker. p. 67. Υπόξυλος ποιητὴς, ῥήτωρ καὶ φίλος καὶ τὰ ὅμοια· εἴρηται κατὰ μεταφορὰν τῶν ἀπὸ ξύλου πεποιημένων σκευῶν, οἷς ἐπιπολῆς ἐλήλαται ἄργυρος ἢ χρυσὸς, καὶ τίθεται ἐπὶ τῶν πονηρῶν μὲν εὐτυχεῖν δὲ ἐπιεικῶν. Brevius vero Etymol. Υπόξυλος, ὁ κίβδηλος, ὡς ὑπόχαλκος, οὕτως ̓Αριστοφάνης. Probe igitur Comici fragmento restituto, facillime restitui potest Euripideum, quem Comicus respexit.

Υπάργυρος γὰρ τὰς βροτῶν γνώμας σκοπῶν

Ρήτωρ σίδηρον ὥστε Μαγνήτις λίθος

Τὴν δόξαν ἕλκει καὶ μεθίστησιν πάλιν.

Ita optime inter se conveniunt Υπάργυρος Ρήτωρ et Υπόξυλος ποιητὴς: etenim Tragœdiæ υπάργυρος, Comœdiæ vero υποξυλος pro

pria vox est, quam Schol. in Hermog. Aldinus p. 391. citat e Menandri Περινθ. Οὐδ ̓ αὐτός εἰμι σὺν θεοῖς ὑπόξυλος: cui addas φίλος e Phrynichi. 1. c. Quod ad σίδηρον cf. versum in Hesych. Λυδικὴ λίθος σίδηρον τηλόθεν προσηγάγου” αὕτη γὰρ σίδηρον ἐπισπᾶται· ἡ δὲ Μαγνῆτις διεσπᾶται τὴν ὄψιν ὡς δοκεῖν ἀργύριον εἶναι.

[ocr errors]

Θουριομάντεις, τοὺς περὶ Λάμπωνα· τὴν γὰρ εἰς Σύβαριν ἀποικίαν οἱ μὲν Λάμπωνι ἀνατιθέασιν, οἱ δὲ Ξενοκρίτῳ, οἱ δὲ τῷ Χαλκιδεῖ Διονύσῳ, οἱ δὲ Καθάριοι τῷ Λάκωνι, οἱ δὲ Πλησίππῳ ̓Αθηναίῳ. Illi Καθάριοι mihi quidem sunt ignoti. Suspicor ibi latere voces of δέκα Θουρεῶται. Ita enim Schol. ad Nub. 331. Θουριομάντεις. οὐ τοὺς ἀπὸ Θουρίου μάντεις ἀλλὰ τοὺς εἰς Θούριον πεμφθέντας ἐπὶ τὸ κτίσαι αὐτήν· ἐπέμφθησαν δὲ δέκα άνδρες. Similiter teste Schol. ad Av. 591. Lampo fuit χρησμόλογος—ᾧ καὶ τὴν εἰς Σύβαριν τῶν ̓Αθηναίων ἀποικίαν ἔνιοι περιάπτουσιν, αὐτὸν ἡγήσασθαι λέγοντες —σὺν ἄλλοις θ. Sed de Λάκων quid faciam, non liquet ; etsi verbis transpositis legi potest οἱ δὲ τῷ Τελησίππω ̓Αθηνάιῳ. Οἱ δέκα Θουρεῶται Λεύκων. Εtenim Λεύκων Atheniensis, qui fuit illis temporibus, uti patet e Schol. ad Lysistr. 271. ubi citatur versus Comici "Ωσπερ ἐπὶ τὴν Λεύκωνος ἔῤῥει πᾶς ἀνήρ, cujus fuit et ipse Comicus, ni fallor, mentio facta est a Plutarch. 1. p. 681. E. eidemque, tribui debet fabula Πρέσβεις, quam Glauconis esse dicitur a scriptore argumenti ad Vespas; neque me de sententia movet Suidas in Λεύκων· ἁγνός· γεγονὼς ἐν τοῖς Πελοποννησιακοῖς· Τῶν δραμάτων αὐτοῦ ἐστι ταῦτα, Ὄνος ̓Ασκοφόρος, Φράτορες. Ρoterant etenim Πρέσβεις atque Φράτορες esse una fabula titulo duplici ; poterat quoque scriptor, unde Suidas profecit, dramatis nomen prætermittere inconsulto. Verum utcunque de Lucone statuas, noli dubitare de Τελησίππῳ: quem ridebat nescio quis apud Hephaest. p. 25.Αγ ̓ αὖτ ̓ ἐς οἶκον τὸν Κλεησίππω ita corrigendus, "Αγ ̓ οὖν μ' ἐς οἶκον τὸν Κελησίππω: ubi ἄγ ̓ οὖν μ' eximie tuetur Hec. 373. Αγ' οὖν μ' Οδυσσεῦ, et Andromeda Fragm. apud Herodian. in Anecdot. Villoison. 1. p. 94. Αγ' οὖν ἐμ' ὦ ξέν' : ita enim lego vice *Αγου δέ μ' partim cum Porsono ad Τoup. p. 497. Cur legi debeat in Suid. Δεύκιιν ̓ ὅγ ̓ ὄνος [φέρει, Δεύκων δ ̓ ὄνον], exponam ad Babriæ Fragmenta. Edidit. Schow. οἱ δὲ Καθάρνῳ τῷ Λάκωνι ex emend. V. D. apud Albert. ad Hesych. V. ipsa. Verum ille Κάθαρνος mihi quidem pariter ignotus est atque Καθάριοι; illud quoque adjungo quod in tali re nulla mentio Laconis esse potuit. Colonia fuit Atheniensis.

Ιουλος· τὸ δασὺ ἐπισεῖον τῶν γενείων· καὶ ᾠδὴ εἰς Δήμητρα· τοὺς γὰρ ἐκ πολλῶν δραγμάτων δεσμοὺς ἰούλους ἐκάλουν. Vice' ἐπίσειον corrigit Blomfield. in Edinb. Rev. N. 42. p. 335. ἐπείσιον, memor fortasse Hesychiani ̓Επίσειον· ἐφήβαιον· καὶ τὸ αἰδοῖον ἀνδρός τε καὶ γυναικός: ubi emendatur a Toupio ἐπείσιον e Lycophr. 1385. At probum esse potuit in Hesychio Επίσειον ; potuit enim

vox derivari ab ἐπὶ et σεῖν, quod usurpat Aristoph. Nub. 1972. et exponit Photius per τὸ λεγόμενον τοῖς παιδίοις ὑπὸ τῶν τροφῶν, ὅταν αὐτὰ βούλωνται οὐρῆσαι. Nihil igitur habet ἐπίσειον in tali sensu apud Photium. Ipse vero malim ̓Επίσκιον: quæ poetica vox est de lanugine genas obumbrante, et Hesychio iterum restitui debet, ubi hodie legitur Επίσθιον σκέπασμα· περὶ τὸν τράχηλον: at ἐπίσκιον σκέπασμα fuit κόμη : uti patet ex Archiloch. Fr. 26. ἡ δὲ οἱ κόμη Ωμους κατεσκίαζε καὶ μετάφρενα : neque distat Eurip. Phoen. 318. σκιάζων δέραν ἐμάν. Exstat ἐπίσκιον in Cd. C. 1674. Hoc primum. Deinde τὰς δέσμας corrigit Bl. collato Phot. Κώμυθα δέσμη χόρτου, emendatoque ibi δέσμην. Utramque emendationem jam suggessit Hesych. Ιουλοι-αἱ ἐκ τῶν δραγμάτων δέσμαι: et Κώμυθα—δηλοῖ δὲ καὶ δέσμην χόρτου; idem Bi. citat Schol. ad Theocrit. Id. iv. 18. Κώμυς· ἡ δέσμη ἤτοι δεσμάτιον· Κρατῖνος ὁ δὲ μετ ̓ εὐδήμου τρέχων κώμυθος τὴν λοιπὴν ἔχει τῷ στεφάνῳ: emendatque, si Diis placet, Κώμυθος ἐπέχει τὴν ἀλοιφὴν τῷ στεφάνῳ. Atqui scripsit Comicus σὺ δὲ μετ ̓ εὐδέσμου τρέχων Κώμυθος ἣν λώτων ἔχεις στεφανωμάτων [Μέστην] uti auguror ex Hesych. Στεφανωμάτων λώτων: ubi Schrevel. opportune citat Athen. xv. p. 677. F. Κρατῖνος—ἐν Οδυσσεῖ κέκληκε τὸν λῶτον στεφάνωμα.

Καὶ τὸ τοῦ λύκου· φασὶ λύκον ἰδόντα τὸν ποιμένα ἢ καὶ κύνα τῶν ποιμενικῶν πρόβατον ἐσθίοντα εἰπεῖν, ἐγὼ τοῦτο εἰ ἐποίουν πόση κραυγὴ ἐγίνετο. Ita quoque Suid. excepto λύκαιναν pro κύνα. Ad eandem fabulam respexit Plutarch. Sympos. quem Hudson p. 222. descripsit Λύκος ἰδὼν ποιμένας ἐσθίοντας ἐν σκήνῃ πρόβατον ἐγγὺς προσελθὼν, ἡλίκος, ἔφη, ἂν ἦν ὑμῖν θόρυβος εἰ ἐγὼ τοῦτο ἐποίουν. Αt scripsit Socrates,

Ποιμένας ἰδών ποτ ̓ ἐσθίοντας ἐν σκήνῃ

Πρόβατον Λύκος προσῆλθεν ἐγγὺς, ὥστ ̓ εἰπεῖν,
Εἰ τοῦτ ̓ ἐποίουν, ἐγένετ ̓ ἂν πόση κραυγή.

At

Καρκίνου ποιήματα. Μένανδρος Ψευδηρακλεῖ· Αἰνιγματώδη ὁ γὰρ Καρκίνος Ορέστην ἀπὸ ̔Ηλίου ἀναγκαζόμενον ὁμολογῆσαι ὅτι ἐμητρο κτόνησεν, ἐποίησε δι' αἰνιγμάτων ἀποκρινόμενον. Menandri versus fuit Αἰνιγμάτωση Καρκίνου ποιήματα. Hoc primum. Deinde legas ἀπὸ Θ : quo signo intelligitur Θόαντος, uti liquet abunde ex Euripidis Iph. Τ. Lectiones mirum in modum e siglis istiusmodi esse natas jam monuit Gaisford. ad Ηesiod. Theog. 709. Dobræus vult 'Απόλλωνος. At non ab Apolline verun a Thoante fuit Orestes se matricidam fateri coactus.

Κατακα· κατακαύσει Lege Κατεκέα· κατέκαυσε. Exstat εὖ κέας in Pac. 1133. partim ex emendatione Florentis Christiani. De participio illo vid. Pierson. ad Mor. p. 231.

Κύνα τὸν ὦπα δοκεῖ πρῶτος ὀνομάσαι Σωκράτης. Quid de ὦπα fieri debeat nescio ; video tamen legi debere συνομόσαι pro όνο

μάσαι. Etenim respicitur ad Socratis sacramentum; de quo vid. Schol. ad Av. 521. et Vesp. 83. μὰ τὴν Κύνα. Fortasse latet Κυναλώπεκα ; quo nomine derisus fuit Philostratus.

Κωραλίσκου· τὸ μειράκιον. Κρῆτες Malim Κωραδίσκον. Ε χῶρος, χώριον, κωρίδιον, χωραδίσκον, sicut e παῖς, παιδίον, παιδάριον, παιδίσκη, παιδισκάριον. Hujusmodi verba υποκοριστικά Græci amabant perdite ; a nonnullis tamen abstinebant teste Photio, Παιδισκάριον· κοράσιον δ' οὐ λεγέται ἀλλὰ καὶ κεκωμώδηκε Φιλιππίδης ὡς ξε νικόν. Exstat tamen κοράσιον in versu Aristophanis, quem Ms. Rav. conservavit in Schol. ad Plut. 1013. οἷον νεοττίον οἷον εἶ κοι ρασίον. Verum ibi metrum postulat κορακίσκιον: quo respexit Suidæ Κορακήσιον in Κορακίσκιον corrigendum. Etenim respexit Comicus ad fabulam Esopicam de Corvo, quem Vulpes cibo per blandimenta fraudavit.

[ocr errors]

Κωρυκαῖος· καὶ ἡ παροιμία, Οὐδ ̓ ἄρα Κωρυκαῖος ἐκροάζετο Διώξιππος Θησαύρῳ μὴ κατακούσειεν δέμας ὁ Κωρυκαῖος ἀλλὰ μὴν κατακήκοα κατακολουθῶν ἐνδόθεν σοῦ. Comici verba alii aliter emendant. Ipse lego Οὔτ ̓ ἆρ ̓ ὁ Κωρυκαῖος ἠκροάζετο-μὴ κατακούσειςν Μίδας "Ων Κωρυκαῖος Β. ἀλλὰ μὴν κατακήκοα Κατηκολού θουν ἐνδόθεν σου. Meum our' ap' ó aliquatenus tuetur Suidas suo τοῦ δ ̓ ἄρα ὁ— mox idem μὴ κατακρύψεις δέμας: unde lucramur versus particulam [Τηδὶ] κατέκρυψα μὴ κατακούσειεν Μίδας: etenim fuit sermo servi, qui primus terræ commisit secretum de Mida auribus. Meum quoque Μίδας unice tuetur Suid. Μίδας-πολλοὺς ὠτακούστας εἶχεν; fuit vero ipse auritissimus. Nunc demum intelligitur Dioxippei Thesauri argumentum.

Λίαν ἐντος σφόδρα πόῤῥω. Lege Λίαν ἀνετῶς σφοδροτέρω. Hesych. Ανετῶς ἀνατεταλμένως Σοφοκλῆς Τυμπανισταῖς. Lege ἀνατεταμένως. Vix dici potest quoties illud τεταμένως corrumpatur. Vide tamen nonnulla exempla apud Dobræum ad Plut. 325. Exstat ανατεταμένως in Schol. ad Choeph. 269. ἐντεταμέ νως in Herodot. 1. 18. 1ν. 14. vi. 53. et ἐπιτεταμένως apud Hesych. in Αἰγαίων. Fuit Sophoclis versus Λίαν ἀνετῶς καὶ σφαδροτέρω.

Μαίμακον· τὸ χαλεπὸν καὶ δύσμαχον τραγικὴ ἡ λέξις. Lege Μαιμάκετον: respicitur ad loca similia Sophocleis in Ed. Τ. 177. Κρείσσον ἀμαιμακέτου πυρὸς et Ed. C. 124. ἀμαιμακέταν κορᾶν. Atqui gl. est Homerica in Od. E. 311.

Μανδαλωτόν· εἶδος φιλήματος, ὡς γιγγλιμωτὸν καὶ δραπετὸν καὶ ἕτερα. Vice δραπετὸν iu Cl. JI. Ν. χχχνι. p. 199. emendatur δρεπτὸν ex Hesych. Δρεπτόν· εἶδος φιλήματος, ὡς Τηλεκλείδης: cujus verba erui possunt ex Etymol. καὶ ὅπως τό τε ἁρπαστὸν καὶ τὸ δρεπτὸν σκευώρηται παρὰ σοῦ φίλημα legendo-κλοπᾶισι. Τὸ γὰρ ἁρπαστὸν σκευωρεῖται παρὰ σοῦ δρεπτὸν τε φίλημα. Τα γιγγλιμωτὸν In

« PreviousContinue »