Page images
PDF
EPUB

sembled: and the measures, which will be proposed to you, Gentlemen, are designed for the commencement of a course, which, I confidently trust, may, in its progress, be eminently successful, and largely contribute to the augmented enjoyments of the innumerable people, subject to British sway abroad; and (with humility and deference be it spoken, yet not without aspiration after public usefulness,) conspicuously tend to British prosperity, as connected with Asia.

SPECIMENS OF A MODERN GREEK
TRANSLATION OF THE ILIAD.

This is a very old book: the title-page, printed in a nondescript type, is as follows : 'Ομήρου Ιλιας μεταβληθεῖσα πάλαι εἰς κοινὴν γλῶσσαν. ̓Ενετίησι παρὰ ̓Αντωνίῳ τῷ Πινέλλῳ. No date. Exordium.

Τὴν ὀργὴν ἅδε καὶ λέγε,
τοῦ Πηλείδου ̓Αχιλλέως,
καὶ πολλὰς λύπας ἔποισει
καὶ πολλὰς ψυχὰς ἀνδρείας
καὶ κυσὶ καὶ τοῖς ὀρνέοις
ὁ γὰρ Ζεὺς ἤθελεν οὕτως
ἐχωρίσθησαν ἀλλήλων
καὶ ὁ ̓Αχιλλεὺς ταχύπους.
αἴτιος ὑπῆρχε τότε,
λέγετο τοῦ ποιητοῦ σοῦ.
κ' εἶπε πρὸς τὸν ἐρωτῶντα·
Τῆς Λητοὺς παῖς τῆς ἐνδόξου,
ὁ ̓Απόλλων ὁ τοξότης·

ὦ θέα μου Καλιόπη,
πῶς ἐγένετ ̓ ὀλεθρία,
εἰς τοὺς ̓Αχαίους δὴ πάντας,
πῶς ἀπέστειλεν εἰς ἅδην,
πρὸς βορὰν ἔδωκε τούτους·
ἀφ ̓ οὗ γοῦν φιλονεικοῦντες
ὅ, τε βασιλεὺς ̓Ατρείδης
'Τίς ἐκ τῶν θεῶν, ὦ μοῦσα,
νὰ τοὺς βάλῃ εἰς τόσην μάχην,
̓Απεκρίθ ̓ ἡ Καλιόπη,

καὶ Διὸς τοῦ πανσεβάστου
οὗτος γὰρ πρὸς βασιλέα, κ. τ. λ.

Description of the Grecian army on its march, II. ii.

(Ηΰτε πῦρ ἀΐδηλον ἐπιφλέγει ἄσπετον ὕλην, κ. τ. λ.).

Ωσπερ πᾶς λαμπρὸν μὲν καίει

ἐν ταῖς κορυφαῖς ἀπάνω,

οὕτως ἐκ τῶν ὅπλων τούτων

VOL. XXVIII.

1

τὴν πολὺν τοῦ βουνοῦ ὕλην

καὶ μακρὰ βλέπεις τὸ φέγγος· ἔλαμψαν οἱ πεδιάδες.

' I. e. ἐποίησε.
cl. J.

[blocks in formation]

ὥσπερ τῶν χηνῶν ἀγέλαι,
εἰς τὰς ὄχθας τοῦ Καΐστρου,
συναθροίζονται τὰ πλήθη
εἰς τὰς ὄχθας τοῦ Σκαμάνδρου
οὕτως ἦταν πολὺ πλῆθος,

καὶ τῶν κύκνων ἡ γεράνων,
εἰς τὸν ποταμὸν ̓Ασίας
οὕτως ὁ στρατὸς ̔Ελλήνων
ἐπροθύμει ἐν τῇ μάχη.
ὥσπερ ἐν τῷ γάλα μυϊαι.

Conclusion of Book VIII.

Ταῦτα ἔλεξεν ὁ Εκτωρ
καὶ τοῦ Εκτορος τὸν λόγον
κ ̓ ἔλυσαν τοὺς γοργοὺς ἵππους,
κ' ἐκ τῆς πόλεως εὐθέως
ἔφεραν καὶ γλυκὺν οἶνον,
καὶ τὰ πρόβατα ὁμοίως,
τοῖς θεοῖς τοῖς ἀθανάτοις,
κ ̓ ἐκ τῆς ὕλης πολλὰ ξύλα
κ ̓ ἔποισαν πολλὰς ἑσθίας
εἶχε πεντήκοντα Τρώας,
εἰς τὸν οὐρανὸν ἀπάνω,
καὶ τὰ ὄρη ἐκεῖ τὸ γύρω,
τὸ λευκὸν κριθάρι ἐτρῶγαν,

μὲ μεγάλην καυχωσύνην.
ἐπαιέσασιν οἱ Τρῶες.

κ' ἔρριψαν ὀμπρῶς τροφήν τους,
πρόβατα πολλὰ καὶ βόας
κἔσφαξαν τοὺς παχεὶς βίας
κ ̓ ἔποισαν τότε θυσίαν
ἔπειτα καὶ αὐτοὶ ἐδείπνουν.
καὶ κορμοὺς ἔφεραν πλείστους,
καθ ̓ ἑκάστη δὲ ἐσθία
καὶ ὑπήγενεν ἡ φλόγα
κ' ἔλαμπαν τὰ ἀκρότηρια.
οἱ γοργόποδες οἱ ἵπποι
στεάοντες ἐκεῖ στα μάξια.

From the omission of the simile of the moon in the last passage, the translator appears to have allowed himself as many liberties of omission as Hoole. The catalogue of the forces is dispatched in a single page, by the help of abridgment. But our readers are probably satisfied. We have presented them with these extracts, merely as a matter of curiosity.

The metre is nearly the reverse of the common heroic measure of the modern Greeks, being (if the term may be applied to it) trochaic tetrameter acatalectic, or perhaps rather trochaic dimeter, without rhyme,

2.

NOTULE, IN EURIPIDIS MEDEAM.

Νο. 1.

1. Διαπτάσθαι. Dicitur pro ταχυναυτεῖν : Thucyd. vi. 31, Quis nescit illa Homericana έπεα πτεροέντα et οὐκ ἄπτερος ἔπλετο μῦθος ? Scholiastes ap. Phoenissas 1561. πτανὸν per ταχύτατον

• From the ancient ἑστία.

3 Ι. ε. εἰς τὰ μάξια οι αμάξια (παρ' ὀχέσφιν).

explicat. Αἱ μὲν ἔλαφοι, ὥσπερ πτηναι, ἤλλοντο πρὸς τὸν οὐρανὸν, mellitissimo Xenophonte in Cyropoedeia narrante. Vid. Soph. Ed. Tyr. 16. 17. Et Aristoph. Plut. 575. Nostras Byronius in Childe Harold, i. 28. Their winged sea-girt citadel.'

2. Κυανέας Συμπληγάδας. Κυανέαν Συμπληγάδα Iph. Τ. 241. Et cf. vs. 392. 422. Juv. xv. 19. 'Concurrentia saxa Cyanes.' Vid. Farnab. ad Sen. Med. 343.

4. Πεύκη. Από (fs. ̓Αντὶ τοῦ ποιοῦντος τὸ ποιούμενον, ut utar verbis Scholiastæ ad Hec. 1143. qui sic monet ad voc. xepxid. Hor. Epod. • Contendit remige pinus.' Sic purov huj. Tragoed. vs. i190. pro, aurea corona: &puòs Soph. Trach. 768. pro, ara: xóxλous Iph. T. 30S. et sane ubinam gentium non sunt talia?

5. 6. Aépas μeτdov. Sic Iph. T. 14. ubi durior est MarkΔέρας μετῆλθον. landi emendatio. Lege ibi 'Exéns, ubi yúμous 'Ex. idem est ac Κλυταιμνήστρας λέχος Orest. 20. Homerus habet Ηλθε μετὰ χρεῖος, et plenius in Il. N. 247. μετὰ καὶ δόρυ χάλκεον ᾔει Οἰσόμενος.

6

12. Nv å¤ixeto xtova. Præpositio, de qua pendet vox ultima, est intelligenda. Sic Virgil. Devenere locos:' et ' Averteret [ad] oras.' Sic nostrates Shakespearius et Miltonus: hic in Parad. Perd. Till he arrive The happy isle;' ille in Coriolan. ii. 2. 'And now arriving A place of potency.' Quandoque plena usurpatur locutio: et Homerus in Ŏd. N. habet συβώτην εἰσαφικέσθαι. Nescio an dici possit τὴν χώραν καταδρομaïs, Thucyd. viii. 41. ubi Editor vult xaradgaμá. Præpositio cum accusativo aliquando vertitur in genitivum: ut Thucyd. i. 108. Σικυωνίους ἐν ἀποβάσει τῆς γῆς μάχῃ ἐκράτησαν.

13. Te. Malim dè, ut respondeat Tev in vs. 11. cesserant alii.

[ocr errors]

Sed præ

Vid. Juv. Δίδωμί τέ Hutchins.

21. 22. Heu quoties fidem... Flebit,' Horat. xiii. 31. Εμβαλλε χειρὸς πίστιν Soph. Phil. 813. σοι τὴν ἐμὴν, καὶ λαμβάνω τὴν σὴν δεξίαν, Xen. Cyrop. p. 311. Cf. Virg. iv. 307. vi. 613. Suidam vs. σux, et nostrum Spenserium, Faery Queene, i. 9. 18. 9.

22. Θεοὺς μαρτύρεται. Μάρτυρας δὲ τῶνδε δαίμονας καλῶ Phœn.

501..

24. Cf. Hom. Od. 4. 788.

27. Horat. Od. iv. 5. 14. 'Curvo nec faciem littore dimovet.' Cf. Virg. vi. 469.

35. Iph. Α. 490. Εσεῖδον οἷον ἦν κτείνειν τέκνα. In tali locutione idem recidit num negativa particula adsit an absit.

45. 'Ex Tgxwv TепаvμévоI. Vide Scapulam et Classicum Diarium Vol. v. p. 73. Cf. Virg. viii. 378.

47. Aliter tamen loquitur in Iph. A. 1244. 5. Néa: vid. Heyn. ad Pind. Ol. ii. 78. Laudandus Heynius, ubi lectorem suum haud moratur, et insulse in admirationem bellarum locutionum non erumpit.

48. ̓Αρχαία λάτρι Hec. 607. Οἴκων: sic δώματα, δόμοι, οἴκια (Od. M. 4.)

51. Cf. Soph. Aj. 511. Elect. 813. In Iph. A. 671. μóm μονωθεὶς ἀπὸ πατρός : ubi nil opus est Marklandi emendatione. Movoμárup habet Eurip. in Phoen. 1533.

53. 54. i. e. τὰ δεσπ. κακ. πιτν. [ἐστὶ] ξυμφορὰ χρ. δούλοις, καὶ φρένων ἀνθάπτεται. Sic Esch. Theb. 161. Δέξασθ', ὡς [ἔστε] Piλotóλes, μéλeσbé 0' iepov. 756. Soph. Trach. 63. Eur. Iph. A. 4. 5. Iph. T. 1414. 5. Tacit. Agric. 38. ' Datæ ad id vires, et præcesserat terror.' Hinc non videtur esse quare cum Brotier. atque' apud Orat. 19. omittamus.

59. Thuc. v. 105. Μακαρίσαντες ὑμῶν τὸ ἀπειρόκακον, οὐ ζηλouμer To appov. Vid. Blomfield. ad Prom. 338.

τοὶ

62. My poóvel opáσai. Ne recuses dicere. Sic Od. T. 348. φθόνει φράσαι. Prom. V. 603. n. viii. 509. Hinc Trach. 1214. Pogas ye Tol plóvnois où yevnoéta. Cf. Spenserium nostrum F. Q. i. 9. 1. 6. ii. 7. 8. 4.

63. Thucyd. iii. 40. Μὴ μεταγνῶναι ὑμᾶς τὰ προδεδογμένα. 68. árσour. Solent sedere. Sic pavτevoμai Phoen. 854. κίδναται Hec. 904.

71. 72. Vult Porsonus Táde. Sic bene probosque Sanadon et Bentleius in Hor. Ep. ii. 41.

74. Ei xai. Invertunt Latini.

82. Κακός γ ̓ ὢν ἁλίσκεται. Ων post αλοὺς omittitur Aristoph. Plut. 168. Locutionem mutat Xen. Cyrop. 174. XEYXOÉvtαőti ψεύδομαι.

[ocr errors]

87. El. Quid mirum' supplet Barnesius. Idem supplet Lubinus, nec immerito, ap. Juv. xiv. 51.

90. Πέλαζε : i. e. ποιῆσον, ἔασον πελάζειν. Non decem post hunc versus effluxerint, quin hæc ipsa vox intransitivum sensum exprimat. Пlas Ts, ut Euripides supra dixit, bene novit multa verba sic suam variare significationem. Transitive utitur Noster τῷ ἔσκηψαν vs. 1330. πόρευσον vs. 182. ὁρμήσασ' Phœn. 1080. TIOXÝTOVTα Hec. 828. Togoμeuwv Iph. T. 1445. Sequentia admirationem magis movent: ἔβασεν Med. 12. ἔπλευσαν Iph. T. 409. Sic xatíoas Thuc. v. 7. évédve Xen. Cyrop. p. 464. 1. 1. Hinc talia oriuntur qualia ὁρμηθεὶς, συθεὶς, ἐπισταθεὶς, πελασθεὶς, &c.

91. ̓Αποταυρούμενος, θρασυνόμενος Suid. Respicit Euripides taurorum oculos: quos sane 'fulmina' quandoque dixerunt

Veteres. Cornua forte respexit Horatius, in illis satis decantatis: Sic tauriformis volvitur Aufidus.'

93. Tiva edidit Elmsleius, sed T in margine exhibuit. Hoc vult Blomfield. in Æsch. Pers. 520.

98. Κινεῖ κραδίαν, κινεῖ δὲ χόλον. Χόλον καρδίας vs. 590. Scholiastes in Apol. Rhod. iii. 754. Πυκνὰ δέ οἱ κραδίη στηθέων ἔντοσθεν ἔθυεν, illud ἔθνεν explicat per ὥρμα, ἐκινεῖτο. Nos libentius dicimus, Let his unger be moved, quam, Move his anger. 102. 3. Æsch. Prom. 192. 'Ακίχητα γὰρ ἤθεα καὶ κέαρ ἀπαράμυθον.

[ocr errors]

105. 6. Fortasse constructio hujusmodi est: λov &ws Tax" ἀνάψει μείζονι θυμῷ (ἡ Μήδεια) νέφος οἰμωγῆς ἀρχῆς ἐξαιρόμενον. Elmsleius. At, si talem structuram receperis, necesse alia ratione quam quæ a viro docto initur interpungas: tali sc. more: δῆλον δ', ἀρχῆς ἐ. ν. οἰμωγῆς ὡς τ. ἀ. Si vulgatam rationem servaveris, ἀνάψει intransitivum erit: ut κρύπτοντα Phan. 79. δοὺς 21. ßayev Orest. 698. yap' Iph. A. 624. άɛíρs Æsch. Theb. 756. Et eo modo totam sententiam vertes, quo in sequentibus locis adhibetur: Thucyd. i. 93. Δήλη ἡ οἰκοδομία ἔτι καὶ νῦν ἐστὶν ὅτι κατὰ σπουδὴν ἐγένετο. Tac. Or. 16. ‘Ipse satis manifestus est...in contrarium accingi.' 'Avá porro pro áváže plenissime firmatur a simillimo loco ap. Phoen. 257, 8. 'Appì dè πτόλιν νέφος ἀσπίδων πυκνὸν φλέγει. lllud ἐξαιρόμενον explicabitur per Hippol. 172. Στυγνὸν δ ̓ ὀφρύων νέφος αὐξάνεται. Ceterum, quod ad avaσrpoy attinet in agx. ig. mirabiliora invenias. yvuos diáστgopov habes in Soph. Trach. 796. Sed in tali syntaxi omnes facillime exsuperat (at non in omnibus rebus primæ partes sunt maxime laudabiles) Asini Aurei avladéσtatos ille scriptor.

108. 9. Μεγαλόσπλαγχνος ψυχή. Talia quærentibus ubique fent obvia. Sic ὑψηλόφρων θυμὸς Iph. Α. 919. ἐκθύμου φρενὸς Æsch. Pers. 378. qui quodammodo variat rem in vs. 773. Φρένες αὐτοῦ θυμὸν φακοστρόφουν.

111. 2. "Aia, quæ flagitant. Cf. vs. 1121. 'Ağıółpnvos Alc. 889. ἀξιόθρηνος Hippol. 1463. 119. Seneca Med. 494. 'Gravis ira regum est semper.' 120. 'Apxóμevol, imperio coacti. Thuc. iii. 46. Æsch. Pers. 595.881.

122. Zv. De accentu hujus vocis vide Scott. Un. Gram. p. 213.

125. Blomfieldius hæc ad Esch. Prom. S48. advocat, sed Aluctus in simpulo movet: nam τà..σ' pro σe ponitur. Пpära Lév. Vide eundem ad Pers. 864. AcuTepov tamen postea supplendum est: ut in II. B. 74. Od. K. 155. ·

« PreviousContinue »